Eredeti és újramondott mesék gyerekeknek.
Volt egyszer egy szegény legény, akinek olyan haja volt, mint a színarany — ha a napra ért, úgy ragyogott, hogy az emberek megálltak és bámulták. De ez a ragyogás inkább baj volt, mint áldás: mindenki irigyelte, faggatta, meg akarta nyírni. Ezért a fiú egy kopott báránybőr süveget húzott a fejére, és soha, senki előtt le […]
Volt egyszer egy király, aki nagyon kevély volt a maga eszére, és szerette próbára tenni másokét. Egy napon magához hívatta a legtudósabb várnagyát, és így szólt: — Három kérdést teszek fel. Ha három nap múlva mind a hármra jól felelsz, gazdagon megjutalmazlak. Ha nem, fejedet véteti. Első: mennyit érek én, a király, egy fillérre kiszámítva? […]
Élt egyszer egy házaspár, akinek hét szép, erős fia volt, de nagyon vágytak még egy leánykára is. Végre megszületett a kislány — csakhogy gyenge volt és beteges, és a szülők aggódtak az életéért. Az apa elküldte a hét fiút a távoli forráshoz, hogy hozzanak friss, gyógyító vizet a kicsinek. A fiúk siettek, de a forrásnál […]
Volt egyszer egy királynak egy csodálatos aranyalmafája. Minden reggel tündöklött rajta a termés — mígnem egy nyáron minden éjjel eltűnt egy-egy alma. A király őröket állított, de azok mind elaludtak. Végül kiderült: egy ragyogó aranymadár szállt le éjjelente, és az csente el az almákat. A király elhatározta, hogy megszerzi a madarat. A legidősebb fia indult […]
Egy szegény ember az erdőn át igyekezett haza, amikor panaszos vonítást hallott. Egy mély farkasverem szélén megállt: odalent egy farkas kapálódzott, aki beleesett, és nem tudott kimászni. — Segíts rajtam, jó ember! — nyüszített a farkas. — Húzz ki innen, és holtig hálás leszek! A szegény embernek megesett rajta a szíve. Levágott egy hosszú, erős […]
A dombok alján, egy vén fűzfa tövében lakott a ravasz róka. Nem volt rossz szomszéd, csak épp szeretett tréfálkozni — legszívesebben mások rovására. Egy nyári estén meghívta vacsorára a gólyát, aki a rét szélén, a nádasban lakott. — Gyere el hozzám, kedves szomszéd — mondta édeskésen. — Főzök valami finomat, jól elbeszélgetünk. A gólya megörült […]
Két vándor indult egyszer együtt a nagyvilágnak: Igaz Mihály, aki soha életében nem hazudott, és Csalfa Ábris, aki soha nem mondott igazat, ha csellel többre jutott. Alig tettek pár mérföldet, máris összekaptak. — Hiába vagy te becsületes — mondta Ábris —, a mai világban az boldogul, aki ügyesen csal. — Nem hiszem — felelte Mihály. […]
Volt egyszer egy Jóska nevű bojtár, aki nem sokat beszélt, de annál jobban figyelt. Egy nyári délután, ahogy a nyáját őrizte, égő avarra bukkant az erdőszélen. A tűz közepén egy szép, ezüstös kígyó vergődött, körülzárva a lángoktól. — Segíts, jó legény! — sziszegte a kígyó. — Nyújtsd be a botodat, hadd kússzak ki rajta! Jóska […]
Élt egy faluban egy Dömötör nevű gazda, aki olyan fösvény volt, hogy a dérért is sajnálta, ami ingyen hullott a földjére. Ennek a Dömötörnek szolgált Marci, a szegény libapásztor, egy egész éven át. Mikor letelt az esztendő, Marci a béréért ment. — Bér? — húzta össze a szemét Dömötör. — Előbb számoljunk. Tavaly elszaladt egy […]
Élt a falu szélén egy szegény özvegyasszony három fiával. Olyan szegények voltak, hogy a fiúk sorra elindultak szolgálni, hátha jobb sorsuk akad. A legidősebb, Gergő, egy asztalossághoz szegődött. Három év múlva a gazdája egy kis asztalt adott neki bér fejében. — Ez nem közönséges asztal — mondta. — Csak annyit kell mondanod: „Terülj, terülj, asztalkám!”, […]
Egy megfáradt obsitos katona ballagott hazafelé a hosszú szolgálatból. Üres volt a tarisznyája, korgott a gyomra. Estefelé beért egy faluba, és sorra bekopogtatott a házakhoz. — Adjatok egy falatot, jó emberek, három napja nem ettem. De az a falu fösvény falu volt. Az egyik azt mondta, épp most fogyott el a kenyér; a másik, hogy […]
Volt a király birtokán egy szegény bojtár, Dani. Nem volt annak semmije a botján meg a subáján kívül, de olyan szeme volt, mint két tiszta csillag: bárkire nézett, egyenest a szemébe nézett, és soha, senki előtt le nem sütötte. A király egyszer arra lovagolt, és megállt előtte. — Te bojtár, sütöd le a szemed a […]
