Élt a falu szélén egy szegény özvegyasszony három fiával. Olyan szegények voltak, hogy a fiúk sorra elindultak szolgálni, hátha jobb sorsuk akad.
A legidősebb, Gergő, egy asztalossághoz szegődött. Három év múlva a gazdája egy kis asztalt adott neki bér fejében.
— Ez nem közönséges asztal — mondta. — Csak annyit kell mondanod: „Terülj, terülj, asztalkám!”, és megrakja magát a legfinomabb ételekkel.
Gergő boldogan indult haza. Útközben betért egy fogadóba éjszakára. Vacsora előtt, hogy ne kelljen fizetnie, kimondta a varázsigét — és az asztal terítékkel, sülttel, borral rakta meg magát. A fogadós az ajtórésen át mindent látott. Éjjel, míg Gergő aludt, kicserélte a varázsasztalt egy ugyanolyan, közönséges asztalra. Gergő nem vette észre, hazavitte, s otthon nagy büszkén kiadta a parancsot — de az asztal néma maradt. Az anyja csak legyintett: „Bolonddá tettek, fiam.”
A középső fiú, Andris, egy molnárhoz állt be. Ő három év múlva egy szép csikót kapott.
— Ez sem akármilyen csikó — mondta a molnár. — Ha azt mondod neki: „Rázd magad, csikóm!”, aranyat rúg a patájával.
Andris hazafelé ugyanabba a fogadóba tért be. Vacsora fejében megrázatta a csikót, s az egy marék aranyat rúgott a szalmára. A fogadós ezt is meglátta, és éjjel elcserélte a csikót egy közönséges gebére. Andris is üres kézzel ért haza.
A legkisebb, Miska, egy vándor bognárhoz szegődött. Ő a végén nem kapott se asztalt, se csikót — csak egy görcsös, ócska furkósbotot.
— Ez a legtöbb, amit adhatok — mondta a bognár. — Ha azt mondod: „Üsd, botom!”, elver bárkit, akire mutatsz, míg azt nem mondod: „Elég!” Használd bölcsen.
Miska hazafelé szintén abba a fogadóba tért be. De ő már hallott a bátyjai balszerencséjéről, és gyanút fogott. Vacsoránál elújságolta a fogadósnak, hogy neki bizony egy csodabotja van, ami magától elveri az ellenséget — aztán lefeküdt, és alvást színlelt, de fél szemmel figyelt.
A fogadós, aki a botra is fájt a foga, éjfélkor lábujjhegyen odaosont. Miska erre halkan azt mondta:
— Üsd, botom!
A bot felugrott, és úgy megkergette a fogadóst a szobában, hogy az ordított, mint a fába szorult féreg.
— Jaj, jaj! Elég! Mindent visszaadok!
— Előbb az asztalt meg a csikót, amit a bátyáimtól loptál! — kiáltotta Miska.
A fogadós rögtön előhozta a varázsasztalt a kamrából meg az aranyrúgó csikót az istállóból.
— Elég! — mondta akkor Miska, és a bot megállt.
Miska hazahajtotta a csikót, hóna alá kapta az asztalt, kezében a bottal. Otthon aztán egyszerre volt terített asztal, arany a ládában, és biztonság a ház felett. Az özvegyasszony és a három fia soha többé nem éhezett.
Mert a jóság ajándékait a ravaszság elorozhatja egy időre — de az igazságnak mindig van egy botja, ami a végén helyreteszi a dolgokat.
Szereted a jó esti meséket? A Mese Appal alkalmazásban több száz interaktív mese vár, amit együtt fedezhettek fel a gyermekeddel — töltsd le a Google Play-ről vagy az App Store-ból.
