Élt a Kőrös partján egy öreg gazda, s annak hét fia. Derék, erős legények voltak mind a heten, de olyan veszekedősek, hogy a falu csak „a hét viharnak” hívta őket. Ha kaszálni mentek, azon vesztek össze, ki kezdje. Ha ettek, azon, kié a nagyobb szelet. Ha a szomszéd átjött panaszkodni, azon, melyikük feleljen neki. Az […]

Volt egy öreg sószállító, akinek egyetlen jószága volt: egy szürke szamár, akit Bögölynek hívtak, mert nyáron mindig a farkát csapkodta. Minden héten a hegyi sóbányától a vásárig kellett vinni két jókora zsák sót. Nehéz munka volt, és az út közepén egy sebes vizű patakon kellett átgázolni. Egyik nap, ahogy a patak közepén jártak, Bögöly megcsúszott […]

Egy forró délutánon egy hatalmas oroszlán aludt a fa árnyékában, mancsát a feje alá téve. A fűben egy kisegér szaladgált, és a nagy sietségben egyenesen az oroszlán mancsára futott, s felébresztette. Az oroszlán villámgyorsan lecsapott, és a kisegeret a talpa alá szorította. — Hogy merészelsz zavarni az álmomból? — dörrent rá. — Most megeszlek! A […]

Ragyogó nyár volt, tele napfénnyel és virággal. A réten egy hangya szorgalmasan dolgozott: szemenként hordta a búzaszemeket meg a magvakat a hangyabolyba, hogy legyen mit ennie a hosszú télen. Ide-oda futkosott a melegben, meg sem állt. A fűszál tetején egy tücsök ült, és egész nap csak hegedült. Vidám nótákat cirpelt, és jóízűen kinevette a hangyát. […]

Egy fényes reggelen összekapott az égen az északi szél meg a nap. Mindkettő azt állította magáról, hogy ő a hatalmasabb. — Nézd, hogy hajlanak meg előttem a fák — süvöltötte a szél. — Én tépem le a háztetőket, én kergetem a felhőket! Nincs nálam erősebb! — Az erő nem csak a tombolás — felelte nyugodtan […]

A falu fölött, a zöld domboldalon legelt a közös nyáj, és annak őrzését egy pásztorfiúra, Marcira bízták. Reggeltől estig egyedül volt a birkákkal, és bizony sokszor rátört az unalom. Egy délelőtt, hogy múljon az idő, kitalált egy csúf tréfát. Teleszívta a tüdejét, és torkaszakadtából elordította magát a völgy felé: — Farkas! Farkas! Jön a farkas, […]

Két vándor indult egyszer együtt a nagyvilágnak: Igaz Mihály, aki soha életében nem hazudott, és Csalfa Ábris, aki soha nem mondott igazat, ha csellel többre jutott. Alig tettek pár mérföldet, máris összekaptak. — Hiába vagy te becsületes — mondta Ábris —, a mai világban az boldogul, aki ügyesen csal. — Nem hiszem — felelte Mihály. […]

Egy megfáradt obsitos katona ballagott hazafelé a hosszú szolgálatból. Üres volt a tarisznyája, korgott a gyomra. Estefelé beért egy faluba, és sorra bekopogtatott a házakhoz. — Adjatok egy falatot, jó emberek, három napja nem ettem. De az a falu fösvény falu volt. Az egyik azt mondta, épp most fogyott el a kenyér; a másik, hogy […]

Albert három évig szolgált egy ismeretlen öreg embernél, aki egy elhagyott szénégetőházban élt a Mátra alatt. A nevét nem mondta meg. Albert minden reggel fát hozott, este vizet, és napközben az öreg apró füveskönyveit hallgatta hosszú szótlanságban. A harmadik év végén Albert hazaindult volna. A felesége ott várta a Tisza túloldalán két gyerekkel. — A […]

Volt egyszer egy király, s annak a szolgálatában egy fiatal juhász, Bálint. Messze földön híres volt a legény arról, hogy soha, semmilyen körülmények közt nem hazudott. Akármi történt, ő mindig kimondta a színigazat, még akkor is, ha kára származott belőle. A király büszke volt rá, s gyakran dicsekedett vele a főuraknak: — Van egy juhászom, […]

Volt egyszer két testvér, Máté és Áron. Az édesapjuk, mikor megöregedett, rájuk hagyta a kis birtokot: a szántót elosztotta igazságosan kétfelé, s a kettő határára épp egy öreg, terebélyes diófa esett. A fa fele Máté földjén állt, a fele Ároné. — Ezen a fán osztozzatok békével — mondta nekik az apjuk a halálos ágyán. — […]