Bence nem volt nagyobb egy közepes asztalkánál. A csizmadiamesterek nem szívesen vették fel, mert a kalapács ki‑kifordult a kezéből, és a tűt is csak akkor tartotta jól, ha a fonalat a foga közé tette. De Bencének éles esze volt, és gyors keze. Egyik nyári reggelen a mestere lekvárt evett a deszkapadon, és a tál tetején […]
Nyáron sokan kihagyják az esti mesét, mert „úgyse alszik el”. Miért fontos akkor is, ha későn fekszik a gyerek, és hogyan tartsd fenn a rituálét a nyári hónapokban?
Marci, a kondásfiú
Marci a Bakony tövében nőtt fel egy zsuptetős házban. Apját nem ismerte, anyját éppen csak; tízéves korára már egyedül terelte ki a falu négy malacát az erdőszélre. Egyik nyáron egy öreg kondás vetődött a határba. Ruhája foszladozott, botja kettéhasadt. Marci megosztotta vele a szalonnáját és egy fej hagymát. Az öreg nem mondott köszönetet, csak egy […]
A vén tarisznya
A Vértes alatt, egy Tűzkő nevű kis faluban élt Bordó gazda a feleségével meg a négy gyerekével. Volt nekik mindenük: két ökör, hat tyúk, három liba és egy padlás, amin a téli szalonna fityegett a gerendán. Egyik őszön Bordóné a padláson rendezgette a holmit, és megtalált egy vén bőrtarisznyát, amit még a nagyapja használt a […]
A süldő és a három ordas
A malomgát mögötti dombocskán élt egy kis süldő, akit a falu népe csak Bandinak hívott, mert mindig úgy oldalogott el a karám alatt, mintha ott sem lett volna. Egyik tavasszal Bandi úgy döntött, hogy önállósítja magát. Vályogot vetett, sást vágott, és három hét alatt felépített magának egy szürkére meszelt házat a domb tetején. Belül kemence, […]
Pinty és a réz-félkrajcár
Az erdő szélén, egy düledező vályogházikóban élt egyedül Boris néni. Tyúkja már nem volt, kecskéje sem; csak egyetlen kis madara, egy pirosbegyű pinty, akit még süldőkorában mentett ki a hóesésből, és azóta sem hagyta el a háztetőt. Egyik tavaszi reggelen a pinty az országút porában csipogott valami fölött. Boris néni odasántikált, és felemelt egy zöldre […]
A kisiskolásnak is jár az esti mese. Milyen rövid mesék működnek 6-8 éveseknek, hogyan változnak az igények és miért érdemes folytatni az olvasási fázisban is.
Volt egyszer egy király, s annak a szolgálatában egy fiatal juhász, Bálint. Messze földön híres volt a legény arról, hogy soha, semmilyen körülmények közt nem hazudott. Akármi történt, ő mindig kimondta a színigazat, még akkor is, ha kára származott belőle. A király büszke volt rá, s gyakran dicsekedett vele a főuraknak: — Van egy juhászom, […]
Volt egyszer két testvér, Máté és Áron. Az édesapjuk, mikor megöregedett, rájuk hagyta a kis birtokot: a szántót elosztotta igazságosan kétfelé, s a kettő határára épp egy öreg, terebélyes diófa esett. A fa fele Máté földjén állt, a fele Ároné. — Ezen a fán osztozzatok békével — mondta nekik az apjuk a halálos ágyán. — […]
A lusta Kata
Volt egyszer egy faluban egy lány, úgy hívták: Kata. Nem volt annak semmi baja, ép volt a keze-lába, fürge is lehetett volna — csakhogy a világ legrestebb teremtése volt. Ha az anyja seprűt adott a kezébe, Kata leült a seprűre. Ha vizet kellett hozni, inkább megvárta, míg esik az eső. Ha a tyúkok kotkodácsoltak a […]
Interaktív mesék: mit jelent valójában az interaktivitás, és miért különleges a Mese Appal megközelítése? Egyensúly a passzív hallgatás és az aktív bevonás között.
A furfangos csizmadia
Élt egyszer egy kis városka szélén egy szegény csizmadia, Mátyás. Ügyes keze volt, a csizmái messze földön híresek, de a pénz mégsem állt meg nála, mert a városka kapzsi bírája folyton új meg új adót talált ki. Adót vetett a füstre, adót az ablakra, sőt egyszer még a kutyaugatásra is. Egy nap a bíró meghallotta, […]
