Volt egyszer egy királynak egy csodálatos aranyalmafája. Minden reggel tündöklött rajta a termés — mígnem egy nyáron minden éjjel eltűnt egy-egy alma. A király őröket állított, de azok mind elaludtak. Végül kiderült: egy ragyogó aranymadár szállt le éjjelente, és az csente el az almákat.
A király elhatározta, hogy megszerzi a madarat. A legidősebb fia indult először. Ment, mendegélt, míg egy vidám fogadóhoz ért, ahol muzsika szólt és folyt a bor. „Ráérek holnap is” — gondolta, és bent ragadt. A középső fiú éppúgy járt.
Végül a legkisebb, Palkó, kérte az apját, hadd menjen ő is. Az apja legyintett, de elengedte. Palkó nem tért be a fogadóba. Az erdőben egy sovány, éhes róka állta útját.
— Ne bánts, királyfi — mondta a róka. — Adj egy falást a tarisznyádból, és cserébe jó tanáccsal szolgálok.
Palkó megosztotta vele a kenyerét. A róka hálásan felé fordult:
— Ülj a hátamra, elviszlek. De fogadd meg a szavam: amit mondok, aszerint tégy.
Repültek, mint a szél. Estére egy fényes várhoz értek.
— Idebent van az aranymadár — mondta a róka. — Egy közönséges fakalitkában ül. Mellette lóg egy gyönyörű aranykalitka is. Bármi történjék, a madarat a fakalitkában hozd ki — az aranykalitkához ne nyúlj!
Palkó belopózott. Ott ült az aranymadár a kopott fakalitkában — de mellette úgy csillogott az aranykalitka, hogy a fiúnak elállt a lélegzete. „Ilyen szép madárnak ilyen szép kalitka jár” — gondolta, és átnyúlt érte. Alighogy megérintette, az aranykalitka megcsendült, mint a harang, és felébredt az egész vár. Az őrök megragadták Palkót, és a király elé vitték.
A várúr összevonta a szemöldökét.
— Ellopnád a madaramat? Az életeddel fizetsz — hacsak el nem hozod nekem az aranysörényű paripát a szomszéd királytól.
Palkó búsan ballagott ki. Ott várta a róka.
— Megmondtam, ugye? — csóválta a fejét, de nem hagyta cserben. — Gyere, segítek. De most aztán fogadj szót!
A róka a fiú makacs szíve helyett a saját eszével győzött: tanácsról tanácsra vezette Palkót, s a fiú ezúttal minden szavát megfogadta. Így szerezte meg előbb a paripát, majd cserébe végül az aranymadarat is — anélkül, hogy a csillogás megint tőrbe csalta volna.
Hazafelé a róka letette a fiút az erdő szélén.
— Innen már hazatalálsz. Csak egyet jegyezz meg: ne a fényes külsőt nézd, hanem a jó tanácsot.
Palkó hazavitte az aranymadarat, amely attól fogva minden reggel az aranyalmafán énekelt — és egyetlen alma sem tűnt el többé.
Mert aki megfogadja a jó tanácsot és nem kapzsi, az célba ér — a türelem messzebb visz, mint a mohóság.
Szereted a jó esti meséket? A Mese Appal alkalmazásban több száz interaktív mese vár, amit együtt fedezhettek fel a gyermekeddel — töltsd le a Google Play-ről vagy az App Store-ból.
