Eredeti és újramondott mesék gyerekeknek.
A Vértes alatt, egy Tűzkő nevű kis faluban élt Bordó gazda a feleségével meg a négy gyerekével. Volt nekik mindenük: két ökör, hat tyúk, három liba és egy padlás, amin a téli szalonna fityegett a gerendán. Egyik őszön Bordóné a padláson rendezgette a holmit, és megtalált egy vén bőrtarisznyát, amit még a nagyapja használt a […]
A malomgát mögötti dombocskán élt egy kis süldő, akit a falu népe csak Bandinak hívott, mert mindig úgy oldalogott el a karám alatt, mintha ott sem lett volna. Egyik tavasszal Bandi úgy döntött, hogy önállósítja magát. Vályogot vetett, sást vágott, és három hét alatt felépített magának egy szürkére meszelt házat a domb tetején. Belül kemence, […]
Az erdő szélén, egy düledező vályogházikóban élt egyedül Boris néni. Tyúkja már nem volt, kecskéje sem; csak egyetlen kis madara, egy pirosbegyű pinty, akit még süldőkorában mentett ki a hóesésből, és azóta sem hagyta el a háztetőt. Egyik tavaszi reggelen a pinty az országút porában csipogott valami fölött. Boris néni odasántikált, és felemelt egy zöldre […]
Volt egyszer egy király, s annak a szolgálatában egy fiatal juhász, Bálint. Messze földön híres volt a legény arról, hogy soha, semmilyen körülmények közt nem hazudott. Akármi történt, ő mindig kimondta a színigazat, még akkor is, ha kára származott belőle. A király büszke volt rá, s gyakran dicsekedett vele a főuraknak: — Van egy juhászom, […]
Volt egyszer két testvér, Máté és Áron. Az édesapjuk, mikor megöregedett, rájuk hagyta a kis birtokot: a szántót elosztotta igazságosan kétfelé, s a kettő határára épp egy öreg, terebélyes diófa esett. A fa fele Máté földjén állt, a fele Ároné. — Ezen a fán osztozzatok békével — mondta nekik az apjuk a halálos ágyán. — […]
Volt egyszer egy faluban egy lány, úgy hívták: Kata. Nem volt annak semmi baja, ép volt a keze-lába, fürge is lehetett volna — csakhogy a világ legrestebb teremtése volt. Ha az anyja seprűt adott a kezébe, Kata leült a seprűre. Ha vizet kellett hozni, inkább megvárta, míg esik az eső. Ha a tyúkok kotkodácsoltak a […]
Élt egyszer egy kis városka szélén egy szegény csizmadia, Mátyás. Ügyes keze volt, a csizmái messze földön híresek, de a pénz mégsem állt meg nála, mert a városka kapzsi bírája folyton új meg új adót talált ki. Adót vetett a füstre, adót az ablakra, sőt egyszer még a kutyaugatásra is. Egy nap a bíró meghallotta, […]
Volt egyszer egy öreg király, s annak három leánya. Ahogy érezte, hogy fogytán az ereje, egy nap magához hívatta mind a hármat, s így szólt: — Leányaim, mielőtt átadnám a királyságot, tudni akarom, melyikőtök szeret engem igazán. Mondja hát meg mindegyik: mennyire szereti az édesapját? A legidősebb lány mélyen meghajolt. — Édesapám, én úgy szeretlek, […]
Volt egyszer egy király, s annak a kertjében állt egy csodálatos fa, amelyen aranyból volt minden alma. De hiába volt kincset érő a termés, a király sosem szedhette le, mert minden éjjel, mikor az almák épp beértek, valaki titokban leszedte mind — hajnalra egy szem sem maradt a fán. A királynak három fia volt. Egy […]
Egy hegyi falu szélén élt két lány az édesanyjukkal. Az idősebbet Borisnak hívták, a fiatalabbat Erzsikének. Boris szép volt, de rátarti; egész nap a tükör előtt ült, s a munkát mindig a húgára hagyta. Erzsike ellenben szelíd volt és dolgos: ő hordta a vizet a forrásról, ő söpörte az udvart, ő gondozta a kertet — […]
Élt egyszer egy nagy tó partján egy szegény halász, Bendegúz. Kicsi kunyhóban lakott a feleségével, s bizony úgy éltek, hogy amit reggel kifogtak, azt este megették. De azért nem panaszkodtak, mert szerették egymást, s a jó szó náluk mindig akadt, ha a hal nem is. Egy borongós reggelen Bendegúz kivetette a hálóját, s mikor kihúzta, […]
Az erdő legvénebb tölgyfáján lakott egy fényes tollú holló, akit Kormosnak hívtak. Nagyon büszke volt magára: a tolla csillogott, mint a frissen mosott szén, a hangja mély volt és zengő, s ezt ő maga is jól tudta. Reggelente az ág hegyére állt, kifeszítette a mellét, és arra várt, hogy valaki megcsodálja. Egy hajnalon Kormos egy […]
