Volt egyszer egy király, s annak a szolgálatában egy fiatal juhász, Bálint. Messze földön híres volt a legény arról, hogy soha, semmilyen körülmények közt nem hazudott. Akármi történt, ő mindig kimondta a színigazat, még akkor is, ha kára származott belőle.
A király büszke volt rá, s gyakran dicsekedett vele a főuraknak:
— Van egy juhászom, aki soha életében nem hazudott, és nem is fog. Az igazmondás olyan neki, mint másnak a levegő.
A főurak irigykedtek, s az egyik gonosz szívű, kevély gróf végül így szólt:
— Felség, fogadjunk. Nekem egy hét sem kell, s a te igazmondó juhászod hazudni fog neked a szemedbe. Ha nyerek, enyém a fele csordád; ha vesztek, a fele birtokom a tiéd.
A király ráállt, mert biztos volt a juhászában.
A gróf törte a fejét, hogyan vegye rá Bálintot a hazugságra. Pénzzel, fenyegetéssel próbálkozott — hiába. Végül a leánya, egy okos és szép lány adta a tanácsot:
— Apám, akit se pénzzel, se félelemmel nem lehet megtörni, azt talán a szíve téríti tévútra. Hadd menjek én a juhászhoz.
Elment hát a lány a legelőre, s szóba elegyedett Bálinttal. Napról napra visszajárt, kedves volt hozzá, s a legény bizony beleszeretett. Egy nap aztán a lány sírva panaszolta:
— Bálint, nagy baj van. A király legkedvesebb kosát, a nagy csengős vezérkost farkas tépte szét ma reggel. Ha ezt megtudja a király, téged büntet meg érte, pedig nem tehetsz róla. Kérlek, ha kérdi, mondd azt, hogy a kos elkóborolt, s majd előkerül. Csak ennyi. Egyetlen kicsi hazugság — hogy megmentsd magad. A kedvemért.
Bálint szíve elszorult. Szerette a lányt, s félt is a király haragjától. Egész éjjel gyötrődött. Reggelre a lány már ott sem volt — hisz csak a próba kedvéért jött.
Mikor a király elé hívták, Bálint remegő gyomorral indult a palotába. Útközben magában próbálgatta a hazugságot: „Elkóborolt a vezérkos… majd előkerül…” De valahányszor kimondta, égette a torkát, mint a parázs.
A király leültette, s megkérdezte:
— No, juhászom, rendben a nyáj? Megvan a nagy csengős vezérkos?
Bálint nyelt egyet. Előtte volt a szép lány arca, a fél csorda, a király haragja. De aztán fölemelte a fejét, s tiszta, csöndes hangon így felelt:
— Felséges uram, az igazat mondom, ahogy mindig. A vezérkost hajnalban széttépte a farkas. Az én hibám nem volt, de eltitkolni nem titkolom, mert az hazugság volna. Büntess, ahogy jónak látod — de hazudni akkor sem fogok, ha az életembe kerül.
A király fölállt, s ahelyett, hogy haragudott volna, elmosolyodott, és megölelte a juhászt.
— Fiam, most nyertem meg a legnagyobb fogadást. A gróf azt hitte, a szíveden át megtör. De te a szíved fájdalmával is az igazat választottad. Ez többet ér minden csordánál.
A gróf szégyenszemre elvesztette a fél birtokát, s az a királyé lett — a király pedig a juhászra bízta a fele jószágot, mert tudta, hogy nála jobb kézben nincs. A lány pedig, aki a próbára jött, úgy megszerette Bálintot az igazságáért, hogy immár nem színleg, hanem szívből tért vissza hozzá — s nemsokára az igazmondó juhász felesége lett.
Mert a becsület olyan kincs, amit ha egyszer eladunk, soha vissza nem vásárolhatjuk — de ha megőrizzük, minden más kincs magától megtalál.
Szereted a jó esti meséket? A Mese Appal alkalmazásban több száz interaktív mese vár, amit együtt fedezhettek fel a gyermekeddel — töltsd le a Google Play-ről vagy az App Store-ból.
