Az erdő legvénebb tölgyfáján lakott egy fényes tollú holló, akit Kormosnak hívtak. Nagyon büszke volt magára: a tolla csillogott, mint a frissen mosott szén, a hangja mély volt és zengő, s ezt ő maga is jól tudta. Reggelente az ág hegyére állt, kifeszítette a mellét, és arra várt, hogy valaki megcsodálja.
Egy hajnalon Kormos egy szép darab sajtot talált a molnár udvarán. Fölkapta, s boldogan vitte a tölgyfa tetejére, hogy nyugodtan megegye.
Épp arra kószált Sunda, a ravasz róka. Megérezte a sajt illatát, fölnézett, s meglátta a hollót a csőrében a finom falattal. Összefutott a nyál a szájában, de tudta jól: az ágra föl nem mászhat. Hanem ami a lábának nem megy, azt majd megoldja a nyelve.
Leült szépen a fa tövébe, s behízelgő hangon fölszólt:
— Jó reggelt, gyönyörűséges Kormos! De szép is vagy te ma! Csillog a tollad, mint a királyné palástja. Ilyen díszes madarat még nem látott ez az erdő.
A holló hallgatta, s dagadt a keble a büszkeségtől. De a sajtot azért nem eresztette el.
Sunda látta ezt, hát folytatta:
— Egyet azonban sajnálok. Azt mondják, a szépséged mellett a hangod is csodás. De én még sosem hallottam. Ó, ha egyszer meghallhatnám a te híres énekedet, boldogabb róka nem élne a földön!
Nosza, ez már Kormosnak is sok volt. „Hát majd megmutatom én, milyen szép a hangom!” — gondolta. Kitátotta a csőrét, hogy egy jó nagyot károgjon…
…s abban a pillanatban a sajt kipottyant a csőréből, egyenest a róka lába elé.
Sunda villámgyorsan rákapott, hátrébb lépett, s már jóízűen majszolta is.
— Köszönöm a nótát, Kormos — nevetett fölfelé. — Megért egy sajtot. De jegyezd meg: aki a hízelgő szóra kitátja a csőrét, annak kihull belőle a vacsorája.
Azzal elügetett.
A holló ott maradt éhesen az ágon, s égett az arca a szégyentől. Sokáig üldögélt, míg végül elmosolyodott a saját bolondságán.
Attól a naptól fogva Kormos is okosabb lett. Ha valaki nagyon a szépségét meg a hangját dicsérte, csak megbillentette a fejét, és magában azt gondolta: „Lássuk, mit akar tőlem, aki így hízeleg.” A sajtot pedig, ha talált, előbb megette — s csak azután énekelt.
Mert a szép szó jólesik, az igaz. De aki minden hízelgésnek beugrik, könnyen ott marad üres csőrrel az ágon.
Szereted a jó esti meséket? A Mese Appal alkalmazásban több száz interaktív mese vár, amit együtt fedezhettek fel a gyermekeddel — töltsd le a Google Play-ről vagy az App Store-ból.
