Élt a faluban egy szegény ember, akit mindenki csak Csalóka Péternek hívott, mert olyan agyafúrt volt, hogy hét gazdag emberrel is elbírt az eszével. A falu tehetős gazdái lenézték a szegénységéért, de Péter nem bánta — tudta, hogy a kapzsiságuk a leggyengébb pontjuk.
Egy nap Péter előhozta a vén szamarát a piacra. Előző este ügyesen néhány aranyat rejtett a szamár alá a szalmába. Ahogy a nép odagyűlt, Péter megbökte a szamarat, az odébb lépett, s a szalma alól előcsillant az arany.
— Nézzétek! — kiáltotta Péter. — Ez a szamár aranyat tojik! Reggelente egy-két darabot mindig találok alatta!
A leggazdagabb, legkapzsibb gazda, Zsibrik uram nyomban ott termett.
— Add el nekem azt a szamarat! Megadok érte, amit kérsz!
Péter előbb szabódott — „dehogy adom, ez a szerencsém!” —, hogy még jobban felcsigázza a gazdát, aztán borsos áron mégis odaadta. Zsibrik uram boldogan hazavezette, és reggelente leste az aranyat a szalmában — de bizony csak azt találta, amit egy szamár hagyni szokott.
Dúlva-fúlva rohant vissza Péterhez.
— Becsaptál! Az a szamár nem tojik aranyat!
— Ejnye — csóválta a fejét Péter ártatlanul —, biztos rosszul etetted. De ne búsulj, van nálam még nagyobb kincs: ez a fűzfasíp. Ha megfújom, minden beteg jószág talpra ugrik tőle! — s hogy bizonyítsa, egy „elázott” (valójában csak elaltatott) bárányt keltett életre vele. Zsibrik uramnak fájt a foga a csodasípra, és — mert mohó volt — még többet fizetett érte, mint a szamárért. Otthon persze a síp semmi beteg jószágot meg nem gyógyított.
Így ment ez tovább. Zsibrik uram meg a többi kapzsi gazda mindig újra és újra hitt Péternek, mert mindig többet, mindig ingyen csodát akartak — és Péter mindig pontosan a mohóságukat használta fel, hogy tőrbe csalja őket. Egyik fortély a másik után: a „jövendőmondó” kalap, a „kincset jelző” bot — mind csak arra volt jó, hogy a gazdagok a saját kapzsiságukba bukjanak bele.
A végén a gazdagok már a nevét sem merték kiejteni, nehogy megint pórul járjanak, Péter pedig — anélkül, hogy bárkit megkárosított volna, csak a mohók pénzét csapolta meg — vígan, jómódban élt.
Mert a kapzsiságot a saját mohósága ejti csapdába — aki mindig többre vágyik, azt a furfang könnyen orránál fogva vezeti.
Szereted a jó esti meséket? A Mese Appal alkalmazásban több száz interaktív mese vár, amit együtt fedezhettek fel a gyermekeddel — töltsd le a Google Play-ről vagy az App Store-ból.
