Élt a Hármashatár tövében egy öreg gazda, s annak három fia. A két idősebb erős volt és hangos, a legkisebb, Bence, csendes és soványka — a bátyjai csak hamuban turkálónak csúfolták.
Amikor az öreg érezte, hogy fogytán az ereje, magához hívta a fiait.
— Egyet kérek tőletek — mondta. — Halálom után három éjjel virrasszatok a síromnál. Egyik éjjel egyikőtök, másik éjjel a másik.
Eltemették az öreget. Az első éjjel a legnagyobb fiún lett volna a sor, de az azt mondta:
— Hideg van, és fáj a hátam. Menj ki helyettem, Bence, adok érte egy garast.
Kiment Bence. Éjfélkor megzörrent a föld, és a sír fölött megjelent az apja alakja.
— Jó fiú vagy — mondta. — Nesze, itt egy rézkantár. Ha megrázod, jön hozzá a ló.
Másnap éjjel a középső fiú küldte ki. Bence megint kiment, és ezüstkantárt kapott. Harmadnap éjjel már nem is kérte senki: magától ment. Akkor aranykantárt kapott, és az apja azt mondta:
— Amit megígértél, azt megtartottad. Amit megtartottál, az megtart téged.
Nem sokkal ezután kihirdette a király: a lánya a világ legmagasabb üveghegyének tetején ül, a kezében a gyűrűjével. Aki fel tud ugratni hozzá és elhozza a gyűrűt, azé lesz a leány meg a fele királyság.
Odasereglett hét ország vitéze. Ugrattak, kapaszkodtak, csúsztak visszafelé — az üveghegy sima volt, mint a tükör.
Az első napon Bence kiment a rétre, megrázta a rézkantárt, és odaszáguldott egy rézszőrű paripa. Bence felöltötte a rézpáncélt, és úgy vágtatott az üveghegynek, hogy csak úgy szikrázott. Feljutott a harmadáig, aztán visszafordult, és eltűnt a porfelhőben. Az egész udvar azt találgatta, ki lehetett.
Második napon az ezüstszőrű lovon a hegy kétharmadáig ért.
Harmadnap az aranyszőrű paripán nekiindult. A ló patája úgy fogott az üvegen, mintha fűben járna. Felért egészen a tetőre. A királykisasszony ránézett, és odaadta neki a gyűrűt — de közben gyorsan megjelölte a kezefejét az aranygyűrű élével. Bence lefordult a hegyről, és mire a király emberei utána eredtek, már sehol sem volt.
Nagy kereséshez fogtak. Az egész országból odarendelték a férfiakat, és nézték a kezüket. Bence otthon ült a hamu mellett, a kezén kendővel.
— Ez csak a hamuban turkáló — legyintettek a bátyjai. — Ennek a lónak a hátán sem volt még dolga.
De a király embere mégis odalépett, és lehúzta a kendőt. Ott volt a jel — és ott volt a gyűrű is.
A menyegzőt hét napig ülték. Bence a két bátyját sem hagyta szégyenben: mindkettőnek adott egy-egy falut. Csak annyit mondott nekik:
— Ti egy garast adtatok, hogy ne kelljen kimennetek. Én kimentem. Ennyi a különbség.
Aki a nehéz feladatot csendben elvégzi, annak a jutalma magától megtalálja.
Szereted a jó esti meséket? A Mese Appal alkalmazásban több száz interaktív mese vár, amit együtt fedezhettek fel a gyermekeddel — töltsd le a Google Play-ről vagy az App Store-ból.
