A Tölgyerdő mélyén volt egy falucska, amelyet Sötétfalunak hívtak. A falusiak nagyon okosak voltak, mert mindent maguk akartak kitalálni, és soha senkit nem kérdeztek meg.
Egy tavaszon nagy házat építettek a főtérre, hogy legyen hol tartani a lakodalmakat. Négy vastag fal, tölgyfa tető, egyetlen ajtó. Ablak nem volt rajta, mert azt mondták: „Az ablakon csak a hideg jön be.”
Amikor elkészültek, bementek, de olyan sötét volt, hogy egymás orrát sem látták.
— Miért ilyen sötét? — kérdezte az egyik.
— Mert nincs benne fény — mondta a bíró. — Hordjuk be a napfényt!
Elővettek egy zsákot, kiszaladtak a napra, és jól megtömték. Amikor bevitték, kinyitották: semmi.
— Hát ez nem működik — mondta a bíró. — Talán a zsák szakadt.
Hoztak egy másikat, egy ép, erős vászonzsákot. Megint kitömték napfénnyel, a szájánál jól megszorították, és bevitték a házba. Kinyitották. Semmi.
Három nap, három éjjel cipelték a napfényt. Az egész falu a zsákok körül szaladgált, de a ház továbbra is sötét maradt.
Egyszer arra járt egy vándor, aki megkérdezte, mit csinálnak.
— A napot hordjuk be a házba — mondta a bíró büszkén.
— Miért nem vágtok ablakot? — kérdezte a vándor.
— Ablakot? — hördült fel a bíró. — Az, hogy nem jutott eszünkbe…
Ott helyben fogták a fejszét, és ablakot vágtak a falon. Abban a pillanatban aranyszínű napfény ömlött a házba, és mindenki felkiáltott csodálkozásában.
— Megvan! — kiáltotta a bíró. — Zsákok nélkül is jön!
A vándor kacagva továbbment. A faluban ma is így mondják, ha valaki bonyolítja a dolgokat: „Hozz zsákot a napnak!” — és ilyenkor mindenki tudja, hogy inkább ablakot kellene vágni.
Sötétfalu bírája a következő héten összehívta a falut a nagy házban.
— Kedves szomszédaim — mondta —, ma megtanultuk, hogy néha érdemes megkérdezni valakit, aki nem a mi falunkból való.
A falusiak bólogattak. Az egyik asszony fel is állt:
— Én meg azt tanultam, hogy a nap magától is beköszönt, ha kinyitjuk neki az ajtót.
Attól fogva Sötétfalu minden házán volt ablak, sőt: a legnagyobb ablakot a bíró vágta a saját házára. A vándor, ha arra járt, mindig kapott egy pohár tejet és egy szelet kenyeret. A gyerekek pedig ma is úgy hívják az ablakot, hogy „a nap ajtaja”.
Ami körül ötletet kell keresni, azt gyakran egy egyszerű megoldás megoldja.
Szereted a jó esti meséket? A Mese Appal alkalmazásban több száz interaktív mese vár, amit együtt fedezhettek fel a gyermekeddel — töltsd le a Google Play-ről vagy az App Store-ból.
