Sárgára égett a rét, kiszáradt a patak, és a Homokdűne körül egyetlen csepp víz sem volt. Egy fekete varjú, Karajos, három napja repült, és a szárnya elnehezült a szomjúságtól.
— Ha nem találok vizet — gondolta —, holnapra vége.
Egyszer csak egy elhagyott tanya udvarán megpillantott egy magas, keskeny cserépkancsót. A kancsó szája szűk volt, a nyaka hosszú. Karajos leszállt, és belenézett: az alján, mélyen, csillogott egy kis víz.
Nyújtotta a csőrét, de nem érte el. Próbálta a fejét bedugni, de nem fért. Feldöntötte volna a kancsót, de az nehéz volt.
— Ezt nem lehet megoldani — sóhajtott.
De aztán meglátott maga körül sok apró kavicsot. Elgondolkodott.
„A víz nem fog felemelkedni magától. De ha valami elfoglalja a helyét…”
Fogott egy kavicsot, és beejtette a kancsóba. Csobbant. A víz egy hajszálnyival följebb emelkedett.
Fogott egy másodikat, harmadikat. Egyenként hordta a kavicsokat, és mindet beejtette. Tíz, húsz, harminc. A nap forrón sütött, a torka kiszáradt, de nem adta fel.
A vízszint lassan emelkedett, egyre közelebb ért a kancsó széléhez. Karajos csőrével már majdnem elérte, de még egy kicsit hiányzott.
Még tíz kavics. Még húsz.
Végül elérte. Lehajolt, és nagyokat húzott a hideg vízből. Aztán boldogan felszállt egy fa tetejére, és megköszönte a kavicsoknak, hogy segítettek.
A többi madár, akik közben összegyűltek, kíváncsian kérdezték:
— Hogy csináltad?
— Nem erővel — mondta Karajos —, hanem kis lépésekkel. Egy kavics semmi, de sok kavics felemel egy egész kancsót.
A varjú aznap este a nyárfa ágán ült, és nézte, ahogy a nap lemegy. A torka végre nem égett, a szárnya is könnyebb volt.
Egy fiatal varjú odaszállt hozzá.
— Karajos bácsi, hogy bírtad ki a sok kavicsot?
— Nem néztem a kancsó tetejét — mondta a varjú. — Csak a következő kavicsra figyeltem. Egyszerre mindig csak egyet kell megoldani.
A fiatal varjú elgondolkodott.
— És ha nem lett volna kavics?
— Akkor találtam volna mást. Kavics helyett száraz gallyat, vagy fatörmeléket. A lényeg, hogy ne az erőmet mutassam meg, hanem az eszemet használjam.
Attól fogva a Homokdűne varjai mindig kavicsokat őriztek a fészkükben, hátha valakinek szüksége lesz rájuk.
Ahol az erő kevés, ott az ész és a kitartás segít.
Szereted a jó esti meséket? A Mese Appal alkalmazásban több száz interaktív mese vár, amit együtt fedezhettek fel a gyermekeddel — töltsd le a Google Play-ről vagy az App Store-ból.
