A tanya udvarán élt egy piros tarajú kakas, Csengő. Minden reggel elsőnek kukorékolt, és minden délelőtt a trágyadombon kapirgált, mert ott találta a legjobb magvakat.
Egyik reggel, ahogy körmével a szalmát túrta, valami megcsillant a napfényben. Kerek volt, sima, fehéren fényes, mint a hajnali harmat.
— Nicsak — mondta Csengő —, mit rejtegetsz te itt?
Odaszaladt a tyúk, a liba is, és még a vén kutya is odasomfordált.
— Ez gyöngy — mondta a kutya. — A gazdasszonyé lehetett, biztosan elvesztette. Nagy kincs ez, kakas koma.
— Kincs? — kérdezte Csengő. — És mit lehet vele csinálni?
— Hát… nézegetni — mondta a kutya. — Az emberek nagyon szeretik.
— Tojni nem tojik? Enni nem lehet?
— Nem lehet.
A kakas ide-oda forgatta a fejét, és ráemelte az egyik szemét a gyöngyre.
— Szép — mondta —, de az én gyomromnak egy jó szem búza többet ér az összes ilyennél.
Azzal félretolta a gyöngyöt a csőrével, és tovább kapirgált, míg a következő búzaszemet megtalálta.
Délután kijött a gazdasszony. Ott találta a gyöngyöt a szemétdombon, és sírva fakadt örömében: az édesanyjától kapta, azt hitte, örökre elveszett. Felvette, megtörölte, és még egy marék búzát is szórt a kakasnak hálából, bár nem tudta, miért.
Csengő megette a búzát, és azt mondta a tyúkoknak:
— Látjátok? Végül minden a helyére kerül.
Másnap a tyúkok is megkérdezték a kakast:
— Csengő, hát tényleg nem kellett a gyöngy?
— Az én csőrömnek nem — mondta a kakas. — De ha látjátok, hogy a gazdasszony milyen boldog, akkor lehet, hogy a világon minden kincs valakinek a szeme fénye.
A vén kutya hozzátette:
— Bölcsen beszélsz, kakas koma.
Csengő felrepült a kerítésre, és úgy kukorékolt, hogy az egész tanya felkelt. Aznap a szemétdombon bőven talált magot, és nem irigyelt senkit.
Annyit ér valami, amennyire szükségünk van rá — ami az egyiknek kincs, a másiknak csak kavics.
Szereted a jó esti meséket? A Mese Appal alkalmazásban több száz interaktív mese vár, amit együtt fedezhettek fel a gyermekeddel — töltsd le a Google Play-ről vagy az App Store-ból.
