Palkó hét évig szolgált egy gazdánál. Amikor letelt az idő, a gazda egy fejnyi aranyrögöt adott neki.
— Ez a bérem hét évért? — kérdezte Palkó.
— Az — mondta a gazda. — Vidd haza az anyádnak.
Palkó vállra vette az aranyat, és elindult. Nagyon nehéz volt, ahogy ment, izzadt a hátán az ing.
Szembejött egy lovas.
— Milyen könnyű a lovaglás! — mondta Palkó. — Cserélnél velem?
— Szívesen — mondta a lovas, és odaadta a lovát.
Palkó felült, de a ló ledobta. Nem mozdult tovább, csak legelt.
Jött egy paraszt tehénnel.
— Cserélek veled — mondta Palkó. — Legalább tejet ihatok!
A paraszt beleegyezett. Palkó megfejte a tehenet, de az szarvával fellökte. Ott feküdt az árokban.
Arra ment egy hentes egy disznóval.
— Nekem több hasznom van a disznóból — mondta Palkó. — Cseréljünk!
Hazafelé egy gazda libát vitt a hóna alatt.
— A lúd tolla puha, a húsa finom — mondta Palkó. — Cseréljünk!
Végül egy köszörűs ült az út szélén, és köszörült.
— A köszörűkő biztos megélhetést ad — mondta a köszörűs. — Cseréljünk!
Palkó kapott egy nagy köszörűkövet. Vállára vette, és ment. A folyópartra érve leült inni. A követ óvatosan letette a szélére, de az beleesett a vízbe.
Palkó leguggolt, nézte a hullámokat, aztán nagyot sóhajtott:
— Hála istennek, megszabadultam a nehéz teherből!
Vidáman ment tovább, mezítláb, üres kézzel. Este beköszöntött az anyja ajtaján.
— Hol az aranyad, fiam? — kérdezte az asszony.
Palkó elmesélte az egészet. Az anyja nevetett, sírt, majd átölelte.
— Nem baj, fiam. Itthon vagy, egészséges vagy. A szerencse nem az aranyban van.
Palkó boldogan élt tovább: dolgozott, nevetett, és soha senkivel nem cserélt.
Este az anyja tejeskását főzött, és Palkó mesélt neki minden cseréről: a lóról, ami nem mozdult, a tehénről, ami fellökte, a disznóról, a ludasról, a köszörűkőről. Az asszony többször kacagott, míg a könnye is kicsordult.
Másnap a szomszédok kérdezték:
— Hát tényleg semmi nem maradt a hét évből?
— Maradt — mondta Palkó. — Két erős kezem, egy jó anyám és egy nótám.
Azzal rázendített, és a szomszédasszony megjegyezte, hogy ilyen vidám embert még nem látott.
Az első nyáron Palkó kaszált, ősszel csépelt, télen fát vágott. Tavaszra annyi pénz gyűlt a zsebében, hogy az anyjának egy szép tehenet vehetett. Azt aztán soha többé nem cserélte el, mert megtanulta, mikor jó valami annak, akié.
A boldogság nem a kincsben van, hanem abban, ki mennyire elégedett.
Szereted a jó esti meséket? A Mese Appal alkalmazásban több száz interaktív mese vár, amit együtt fedezhettek fel a gyermekeddel — töltsd le a Google Play-ről vagy az App Store-ból.
