A falu fölött, a zöld domboldalon legelt a közös nyáj, és annak őrzését egy pásztorfiúra, Marcira bízták. Reggeltől estig egyedül volt a birkákkal, és bizony sokszor rátört az unalom.
Egy délelőtt, hogy múljon az idő, kitalált egy csúf tréfát. Teleszívta a tüdejét, és torkaszakadtából elordította magát a völgy felé:
— Farkas! Farkas! Jön a farkas, viszi a birkákat!
A falusiak — ki kapával, ki bottal — mindent otthagytak, és lélekszakadva rohantak fel a dombra, hogy megmentsék a nyájat. De fönt csak a hasát fogó, kacagó Marcit találták.
— Hát nincs itt semmiféle farkas! — lihegte a bíró.
— Csak tréfáltam! — vihogott a fiú. — Hogy szaladtatok!
A falusiak morogva ballagtak vissza. Néhány nap múlva Marci megint unatkozott, és megint elkiáltotta magát:
— Farkas! Farkas!
S a jó emberek megint felszaladtak — és megint csak a nevető fiút találták. Most már mérgesen mentek haza.
— Ne űzz csúfot belőlünk, fiú! — figyelmeztették. — Ki hisz a hazugnak?
Telt-múlt az idő, és egy alkonyatkor a bozótból csakugyan előosont egy igazi, éhes farkas. Beugrott a nyáj közé, és marni kezdte a birkákat. Marci halálra rémült, és minden erejét összeszedve kiáltozott:
— Farkas! Farkas! Igazán itt van! Segítség!
A faluban hallották a kiáltást. De az emberek csak legyintettek.
— Már megint az a haszontalan Marci hazudozik — mondták, és rá se néztek a dombra. — Nem ugratunk fel harmadszor is.
Így hát senki nem jött. A farkas kedvére garázdálkodott, szétkergette a nyájat, és a birkák nagy része odaveszett. Marci ott ült a feldúlt legelőn, egyedül, és keservesen sírt — nem is annyira a birkákért, mint amiért rájött, milyen drága az, amit eljátszott.
Mert aki tréfából hazudik, elhasználja a bizalmat — és a hazug embernek végül az igazát sem hiszik el.
Szereted a jó esti meséket? A Mese Appal alkalmazásban több száz interaktív mese vár, amit együtt fedezhettek fel a gyermekeddel — töltsd le a Google Play-ről vagy az App Store-ból.
